1. A biztosítóanya pozicionálási módja:
Ha egy ütköző illesztésű csapágy belső gyűrűjét felszerelik, a belső gyűrű egyik oldalát általában a tengely vállához kell helyezni, a másik oldalt pedig általában ellenanyával rögzítik. A kúpos furatú csapágyak közvetlenül a kúpos csapra vannak felszerelve, és általában egy ellenanyával rögzítik a tengelyhez.
2. Távtartó pozicionálási módszer:
Kényelmes távtartókat vagy távtartókat használni a csapágygyűrűk vagy a csapágygyűrűk és a szomszédos részek között a beépített tengelyvállak vagy a csapágyház vállak helyett. Ezekben az esetekben a méret- és formatűrések a kapcsolódó alkatrészekre is vonatkoznak.
3. A létrapersely elhelyezése:
A csapágyak axiális pozicionálásának másik módja a lépcsős perselyek használata. Ezek a perselyek különösen alkalmasak precíziós csapágykonfigurációkhoz, mivel kisebb kifutást és nagyobb pontosságot kínálnak, mint a menetes ellenanyák. Lépcsőzetes perselyeket gyakran használnak olyan rendkívül nagy sebességű orsóknál, amelyeknél a hagyományos reteszelőberendezések nem tudnak megfelelő pontosságot biztosítani.
4. Rögzített végburkolat elhelyezési módja:
Ha az ütköző illesztésű csapágy külső gyűrűjét felszerelik, akkor a külső gyűrű egyik oldalát általában a csapágyfészek vállához kell helyezni, a másik oldalt pedig rögzített végsapkával rögzítik. A rögzített végsapkák és rögzítőcsavarjaik bizonyos esetekben negatív hatással lehetnek a csapágy alakjára és teljesítményére. Ha a csapágyülés és a csavarlyuk közötti falvastagság túl kicsi, vagy a csavarokat túl szorosan húzzák meg, akkor a külső gyűrű futópálya deformálódhat. A legkönnyebb ISO méretű sorozat, a 19-es sorozat érzékenyebb az ilyen típusú sérülésekre, mint a 10-es sorozat vagy a nehezebb sorozat.
